Iskola, tiszta víz, tele has…
Számos afrikai kisgyereknek mindez nem adatik meg. Célunk, hogy ezen változtassunk.

Úti beszámoló 2015.

Beszámoló kenyai látogatásról (2015.május – június)

 

2015. április 29. és július 2. között, 9 hetet töltöttem Kenyában. Bár látogatásom célja az alapítványtól független – elsősorban magánjellegű – volt, a lehetőséget kihasználva kétszer is ellátogattam az Alapítvány által is támogatott nairobi iskolába, valamint kowuori partnerszervezetünk, a SARE SEEP képviselőivel is találkoztam.

 

Nairobi (Boston iskolák)

 

A Boston Iskolákba ezúttal is két alkalommal volt lehetőségem elmenni: június 11-én az általános iskolában és a gyerekotthonban, június 30-án pedig az óvodában és a középiskolában jártam.

A lehetőséget kihasználva – leginkább 11-én – az iskola igazgatójával, Stephen Okwaroval egyeztettem napi operatív kérdésekben, illetve sort kerítettünk az iskola tanulóit tartalmazó listával kapcsolatos kérdésekre is. (Ennek és a további e-mailes egyeztetéseknek köszönhetően mára összeállt egy lista, amely a Boston Iskolák összes tanulóját – óvodától a középiskoláig – tartalmazza. Ebben a listában megjelenik, hogy kik a leginkább rászoruló gyerekek, illetve kik azok, akiknek már van szponzora. A lista a jövőben rendszeresen frissítésre kerül annak érdekében, hogy a szponzorra váró gyerekekkel kapcsolatos információk mindig naprakészek legyenek.)

 

Az első alkalommal – a közeli bevásárlóközpontban történt nagybevásárlást követően – sok-sok csomaggal felpakolva, késő délután érkeztünk kísérőmmel az iskolába. A bevásárlás, mint mindig, most is embert próbáló feladat volt, ráadásul most további nehezítő körülmény volt, hogy a támogatott gyerekek ajándékai, a közös ajándékosztásra szánt nyalóka és keksz mellett, a 2014-ben az alapítvány javára felajánlott SZJA 1%-ból származó bevétel egy részéből – a kuratórium áprilisi döntésének (2015/3. sz döntés) megfelelően – a Boston Gyerekotthon részére vásároltunk tartós élelmiszert és higiéniai termékeket. (Egészen pontosan 20 kg krumpli, 25 kg rizs, 10 kg bab, 16 kg cukor, 7 kg spagetti, 3 kg tea, 6,5 kg szappan, 19 fogkefe, 4 óriás fogkrém, 10 l tej, 5 l étolaj, 3 kg keksz, lencse, banán, só, kenyér, lekvár, és – hogy néha a gyerekek is “bűnözhessenek” – egy kis süti és némi chips került a kosárba a Gyerekotthon részére.)

Gyerekotthon gyerekek

A Stephennel való egyeztetések mellett természetesen sort kerítettünk a szokásos nyalókaosztásra (és megállapítottuk, hogy a nyalóka még mindig a legnépszerűbb ajándék a gyerekek körében :-)). Sajnos olyan későn érkeztünk, hogy az ovisok aznapra már végeztek és hazamentek, úgyhogy nekik csak a következő alkalommal tudtunk kiosztani a megvásárolt több kilónyi kekszet.

01_BCC 005

 

A nyalóka-osztás után átadtam az ajándékokat a magyar szponzorok által támogatott általános iskolásoknak: Blessingnek, Ericknek, Richardnak, Mosesnak és Melvinnek. (Jannetről időközben derült ki, hogy nincs már az iskolában (akárcsak a középiskolás Moureen), ezért az ő ajándékukra szánt összeg nem került elköltésre, hanem a júliusban esedékes tandíjakkal együtt átutaltuk az iskola részére, hogy ők a szponzorok által újonnan választott gyerekek részére ajándékot vegyenek belőle.)

01_BCC 008

 

Második alkalommal a napot ismét bevásárlással kezdtük, elköltöttük a még rendelkezésre álló összeget. Ezúttal a gyerekotthon részére vettünk féregirtó tablettákat, illetve még további tartós élelmiszert.

Az iskolába érkezést követően Susannak, a gyerekotthon gondozójának átadtuk az élelmiszert, majd az ovisok körében kiosztottuk a múltkor megvásárolt kekszet. Sajnos, éppen Ramadán alatt mentünk, így néhány – muszlim vallású – kisgyerek nem ehette meg azonnal a kekszet. Azért természetesen ők is megkapták a részüket, de nekik estig sajnos várniuk kellett az elfogyasztásukkal (ami a körülményeket tekintve eléggé emberpróbáló feladat). Ebből is tanultunk: Ramadán alatt legközelebb inkább ceruzát vagy tollat viszünk a gyerekeknek… Ráadásul menetközben derült ki, hogy a keksz nem lesz elég, ezért kellett némi utánpótlást venni, ami Matopeniben (vagy bárhol, ami nem szupermarket közelében van) azért nehéz, mert a helyi kis boltok (amik tulajdonképpen csak trafikok) nem nagyon árusítanak ilyesmit. Most is csak a többedik trafikban sikerült kekszet venni, azt is mini csomagolásban (két darabonként) és az is csak úgy lett elég, hogy felvásároltuk a teljes készletet (20 csomagocskát).

 

Az általános iskolából átmotoroztunk a középiskolába. Az út amellett a közeli kőbánya mellett vezetett, ahol a gyerekek egy részének a szülei dolgoznak napi kevesebb, mint egy dollárért. A munkások borzasztó körülmények között, sziklafalak kiszögellésein kuporogva, egyetlen kalapáccsal a kezükben (mindenféle védőfelszerelés vagy akár egy por elleni szájmaszk nélkül) törik a követ napi 10-12 órában, sokszor étlen-szomjan, és mindezért nem kapnak annyi pénzt, amiből egy liter tejet vehetnének… 🙁

03_bhs 03

 

A középiskolában éppen a tesi óra előtti-körüli szünet volt, úgyhogy mielőtt a gyerekek eltűntek volna, hogy a közeli „mezőn” sportoljanak, gyorsan kiosztottuk a nyalókákat (mert a nagyobbak között is ez a legnépszerűbb ajándék :-)), illetve a jelenlévő támogatott gyerekeknek – Somo, Clare és Luiza – a szponzorok ajándékát. (Brian sajnos nem volt az iskolában, mert a sok hiányzás miatt büntetésből néhány napig otthon kellett maradnia. Nem hiszem, hogy ez a leghatékonyabb büntetés a hiányzások megelőzésére, sőt…, amit természetesen jeleztem is Stephennek, illetve a felelős tanárnak.)

 

Kowuor – Hulladék Workshop

 

Kowuorban a csoporttal folytatott, a jövőbeli projektekről szóló beszélgetések mellett megrendezésre került egy fél napos hulladékos workshop is. A csoport tagjaival már korábban megegyeztünk arról, hogy a Vitafutura környezeti edukációs hátterét felhasználva érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a környezetvédelmi kérdésekre.

Kenyában járva és a helyiek között sok időt eltöltve tapasztaltam, hogy egyrészt sok helyen elszórják a szemetet (Kowuorban ez szerencsére nem annyira jellemző, de országosan jelentős probléma), másrészt viszont – és ez sajnos Kowuorban is jellemző – vidéken jellemzően a kert végében égetik el a háztartási hulladékot, ami nemcsak környezeti szempontból nagyon kedvezőtlen, de a helyiek egészségére is rendkívül káros. A projekt során elsősorban utóbbi a problémára keressük a legjobb megoldást, miközben természetesen szeretnénk hangsúlyt fektetni a hulladékcsökkentésre és az edukációra is (főként a szeméttel kapcsolatos kockázatokra vonatkozó ismeretek terjesztése, valamint a hulladékcsökkentési lehetőségek megismertetése tekintetében).

IMG_1397 s_GF

 

A workshopot felkészítő beszélgetés előzte meg, melynek során azt a feladatot kapták a résztvevők, hogy legalább egy hétig figyeljék meg, hogy háztartásukban milyen szemét keletkezik, és annak mi lesz a sorsa.

A workshopon ezen információk birtokában beszélgettünk a kowuori hulladékhelyzetről, előadást tartottam a csomagolóanyagok típusairól, valamint azok előnyéről és hátrányáról, valamint a hulladékhierarchiáról és a megelőzés fontosságáról.

 

A workshop eredményeként előállt egy lista, amely tartalmazza azokat az anyagfajtákat és hulladéktípusokat, amelyek szemétként a leggyakrabban megjelennek a háztartásokban, illetve azt is, hogy ezekkel mi történik most, és a workshop tanulságai alapján mit lehetne tenni a jövőben. Ez a lista jelenti a kiindulópontját a projekt további lépéseinek és jövőbeli feladatainak. (A hulladékprojektről bővebben itt olvashatsz.)

 

IMG_1395 s_GF

 

Összegzés:

Az idei kenyai látogatás is rendkívül tartalmas és hasznos volt. Az út során kiosztott ajándékokkal, összesen 105.215,- Ft értékben segítettük alapítványi forrásból a Boston Gyerekotthon lakóit és kowuori partnerszervezetünket, valamint elindítottuk az első projektet (Taka taka – hulladék projekt) Kowuorban.

 

További képek az útról>>