Iskola, tiszta víz, tele has…
Számos afrikai kisgyereknek mindez nem adatik meg. Célunk, hogy ezen változtassunk.

Beszámoló Boston fejleményekről, 2015. aug. 7.

Laurence Webb, a Rotary Australia Kenyan Kinship programjának képviselője 3 hetet töltött júliusban a Boston iskolákban. Ez alatt az idő alatt a középiskola épületében lakott és a diákokkal élt. Az alábbi beszámolót Laurence készítette a 3 hetes tartózkodása idején hallotakról és tapasztaltakról.

 

„A térségben lévő 48 iskola közül az általános iskola eredményei voltak a legjobbak, amelyek minden évben javulnak, az év közepén tartott vizsgák pedig ezt még látványosabban tükrözik.

Eleget téve az öt évvel ezelőtti ígéretemnek, elvittem Danielt, a vezető tanárt és 13 másik tanárt Mombasába. A tanárok stabil és motivált csapatot alkotnak.

Az öntözött veteményeskert nagy siker, az élelmiszer-többletet el is tudják adni.

Az új gyerekotthon – melyet a Wings of Support nevű holland szervezet támogatásával építettek az általános iskolai előkészítő felett – jelentős fejlesztés.

A gyerekotthon lakói most már elérik az elektronikus oktatási anyagokat is a televízió készülék és a dvd lejátszó segítségével – néhány estét filmnézéssel töltöttünk, amely alatt egy nagy, boldog családnak tűntek a gyerekek és elnyerték a szívemet.

Ez Afrika, így semmi sem egészen úgy működik, mint amire számítunk, de abban biztosak lehettek, hogy a támogatásotokat a szükséges iskolaszerekre, az élelmezési programra és egy igazán jó oktatásra fordítjuk.

Amit a szponzori támogatásotok lehetővé tett, az a legjobb oktatás a térség legszegényebb nyomornegyedében. A Világbank éppen most építette ki itt a csatornahálózatot!

 

Térjünk át a középiskolára:

A biztonsági fal magasítása márciusban fejeződött be az adománygyűjtő akciónknak köszönhetően. Köszönetet mondok szponzorainknak, azaz Mattnek, Davidnek és Mirindának a részvételért. A szülők most már elégedettek a gyermekük biztonságával, ahogyan én is.

A középiskolában negyvenkettő leány lakik, valamint ugyanennyi fiú a kb. 50 méter távolságra lévő diákszállóban. Nagyon meglepett, hogy a bentlakásos program igazán népszerű a szülők és a gyerekek körében.

Az iskolában aludtam. A gyerekek minden reggel önszántukból 4:30-kor kelnek. 4:55-kor olyan dübörgés volt, mintha egy csorda gnút hallottam volna: a fiúk 5:00-kor érkeznek, hogy tanuljanak, amit megismételnek este 19:00 és 21:00 óra között, mielőtt hazamennek.

A fiúk akkor is nagyon tisztelettudóak és jól viselkednek, amikor nem tudják, hogy ott vagyok, ez igazán lenyűgöz. A lányok elragadóak, azért versengtek, hogy melyikük mossa ki a ruhámat, és azokról az önkéntesekről érdeklődtek, akik korábban jártak itt.

Nagyon büszke vagyok rájuk, az elhivatottságukra, a sikerre való törekvésükre, mindez megéri.

A próbavizsga eredményei azt jelzik, hogy a harmincegy érettségiző diák fele – szemben az országos 15%-os átlaggal – a legjobb minősítést kapja, amely az egyetemhez szükséges állami támogatás (diákhitel) feltétele.

 

Tehát megismétlem, hogy a szponzorációtok lehetővé teszi a legjobb oktatást a legszegényebb gyermekek számára. Ösztönzésképpen elvittem a 4. éves diákokat az egyetemre. Igazán szép környezet és remek életvitel!

Az iskola még új és vannak nehézségek, ugyanakkor a sikere messze meghaladja az öt évvel ezelőtti álmainkat.

Jövő júliusban, amikor önkéntesekkel térek vissza, arra számítok, hogy tizenöt gyermeknek a kormány által támogatott helye lesz az egyetemen, így a szponzorok munkája befejeződik. Az ő példájuk örökre meg fogja változtatni a nyomornegyedet.”