Ma elugrottunk a shanzui oviba. Nem a szokásos, nagybevásárlós látogatás volt, csak azért mentünk, hogy kifizessük az épület bérleti díját, és a tanítónő (Mama Janet) fizetését, valamint felmérjük, hogy mire van szükség, mit kell megvennünk a héten. Vinni csak mahambrit (helyi fánk féle, amit leginkább reggelire vagy uzsonnára fogyasztanak) és néhány kiürült műanyag flakont és konzerves dobozt vittünk magunkkal, amit majd számoláshoz használnak a gyerekek, illetve ceruzákat vagy kupakokat (amit szintén a számoláshoz használnak) tartanak majd benne. Ezzel fontos lépést tettünk a hulladék-újrahasználat terén is. 🙂
Szerencsére élelmiszerrel elég jól állnak, Mama Janet szerint a múltkori ellátmány eltart még pár hétig. Ennek örömére és azért, hogy kicsit változatosabb legyen a gyerekek étrendje, azt tervezzük, hogy még a héten viszünk a bab mellé helyi zöldborsót, valamint omenát (szárított halat) és némi gyümölcsöt is.
Mivel az előző hónapból (ami ugye gyakorlatilag csak fél hónap volt) maradt némi keretünk, azt egyéb olyan dolgokra költjük, amikre nagy szükség van.
Füzetek
Bár Mama Janet kérte a szülőket, hogy hozzanak füzeteket és tankönyvet, eddig senki nem hozott, úgyhogy a héten a múlt hónapban megspórolt pénzből megvesszük a szükséges füzeteket és tankönyveket. Minden gyerek kap egy vonalas, egy kockás és egy sima füzetet, a betűkhöz, a számokhoz, illetve rajzolni. A kicsik olyat, amiben nagyobb a távolság a vonalak között, illetve amelyikben nagyobbak a négyzetek, a nagyobbak normál füzetet. Ezeket a gyerekek nem fogják hazavinni, hanem az iskolában marad, és csak ott fogják használni a gyerekek. (Ha hazavinnék, nagyon hamar tönkremenne vagy elveszne, ráadásul táskája sincs a gyerekek nagy részének, amibe bele tudnák tenni a füzeteket.) Óvodában még úgysem kell otthon tanulni, úgyhogy felesleges is hazavinni.
Könyvek
Veszünk még pár könyvet is, hogy a tanterv szerint tudjanak majd haladni, mert eddig Mama Janet leginkább fejből tanította őket, de a negyedéves vizsgák teljesítéséhez fontos lenne a tanterv szerint haladni. Mivel mindenféle korosztályú gyerek van most az oviban, így mindegyikből veszünk egyet-egyet, legfeljebb majd egyszerre többen is használják őket.
Cipők
Szeretnénk még cipőket is venni, mert a múltkori használt cipőből nem jutott mindenkinek, és a cipő errefelé a legnagyobb fogyóeszköz. Igazándiból iskolai cipőt szeretnénk venni, olyat, amit az egyenruhához hordanak. Igaz, hogy egyenruhája a gyerekek egy részének nincs és a többieknek is csak eléggé szedett-vedett egyenruhája van (a 8 gyerekből négynek van hivatalos egyenruhája, háromnak teljesen másfajta, de legalább egyenruha, a legkisebbnek, Jamesnek pedig semmilyen egyenruhája nincs), gondoltuk, első körben rendet raknánk a cipők terén. A cipők még inkább szedett-vedettek.
Úgyhogy lábméretet vettünk a gyerekektől. 🙂 Volt, akinek a cipője alapján be tudtuk azonosítani a lábméretét, de a többségnek körberajzoltuk a lábát (ld. kép), és majd az alapján vesszük meg a cipőt és a hozzávaló zoknit. 🙂 Erre már nem biztos, hogy elég lesz a keretünk, de azért megpróbáljuk, hátha sikerül “felcipőzni” a gyerekeket. 🙂
