Iskola, tiszta víz, tele has…
Számos afrikai kisgyereknek mindez nem adatik meg. Célunk, hogy ezen változtassunk.

Változások a shanzui oviban

2018. februártól jelentős változások léptek életbe a shanzui oviban.

(Az intézményt bár „ovi”-nak vagy „óvodának” hívjuk, egyáltalán nem hasonlít a hazai óvodákra. Gyakorlatilag inkább iskola-előkészítő, amely a 3-6 éves korosztály számára biztosít oktatást. Az óvodában a gyerekek a számokkal és a betűkkel ismerkednek, megtanulják a 10-ig való összeadást, és rengeteg mondókát és éneket. Az intézményben dolgozók így nem óvónők, hanem sokkal inkább tanítónők. Itt így is hívják őket: óvodai tanár (angolul: „kindergarten teacher”).

Az ovit 2016. januárban alapította Mama Janet, aki – mivel az előzetes várakozásokkal szemben a szülők szinte egyáltalán semmit nem tudtak fizetni a gyerekek ellátásáért – gyakorlatilag egyedül, saját zsebből finanszírozta az óvoda fenntartását. Mi időnként – leginkább egyéni adományoknak köszönhetően – egy-egy élelmiszer- és/vagy iskolaszercsomaggal besegítettünk, amikor tudtunk, illetve tavaly (2017) februárban vittünk egy adag játékot és ruhát a gyerekeknek, de az már tavaly is látszott, hogy komolyabb segítség nélkül az óvoda nem lesz hosszú távon fenntartható.

Az óvodának helyet adó épületet Mama Janet volt férje biztosította, elvileg bérleti díj felében, de mivel Mama Janet az elmúlt két évben egyszer sem tudott neki bérleti díjat fizetni, így a tulajdonos (a volt férj) a szerződést a tavaly év végi szünet (november-december) alatt kénytelen volt felmondani, és az épületet fizető albérlőknek kiadni.
Az oviban az elmúlt két év alatt két tanítónő volt, Mama Janet és Ms Flora Mama Janet gyakorlatilag ingyen dolgozott, sőt a bejárás (úti) költségeit is saját zsebből finanszírozta. Ms Flora az elmúlt három hónapban egyáltalán nem kapott fizetést, és mivel így a bejárás költségei sem térültek, évvégén felmondott. Az idei évet így Mama Janet egyedül kezdte az iskolában.

Az évvégi szünet után a gyerekek száma is jelentősen megcsappant. A gyerekek egy része vidékre költözött (Kenyában gyakori jelenség, hogy ha a szülők nem boldogulnak a városban, akkor visszaköltöznek vidékre a szülői-családi házba.) Más részük – leginkább pont azok, akik valamennyi tandíjat tudtak fizetni az elmúlt időszakban – egy alapítványi támogatásnak köszönhetően másik iskolában kezdtek el tanulni, illetve voltak olyan gyerekek is, akik idéntől már általános iskolába járnak. Így a tavalyi 22 fő után idén 8 fővel kezdte a tanítási évet az ovi.

Mivel az eredeti épületből ki kellett költözni, így egy másik – az ovi melletti, szintén a volt férj tulajdonában álló – épületben indult az idei év. Ez az épület kevésbé alkalmas iskolai tevékenységre, mert egyetlen nagy teremből áll (ld. kép). Terv szerint hétvégenként templomként üzemel majd (ha találnak bérlőt), így a gyerekek – viszonylag kedvező havi díj mellett – napközben továbbra is használhatják az épületet.

A januári kezdést követően néhány hét után azonban újabb szünet következett, mert Mama Janet családjában többen is megbetegedtek a Chikungunya nevű, szúnyogok által terjesztett betegségben, ami tavaly évvégén ütötte fel a fejét Mombasában. Az ovi hetekig zárva volt, és Mama Janet azt fontolgatta, hogy nem is nyitja meg újra. Miután két évig tulajdonképpen saját zsebből működtette az óvodát és finanszírozta a kiadásokat, a forrásai teljesen kiapadtak és még egy ilyen évet vagy akárcsak egy harmadévet már semmiképpen sem tudott vállalni.

Mi nagyon nem szerettük volna, ha az iskola bezár és ezek – a leginkább rászoruló gyerekek – oktatás, napi figyelem és étkezés nélkül maradtak volna. A környéken élő hasonló gyerekek a nap nagy részét az utcán töltik, gyakran korgó gyomorral, szakadt ruhákban, és mivel az alapoktatásból kimaradtan, nagyon nehezen tudnak beilleszkedni és felzárkózni az iskolában. Többnyire nem is igazán szokott nekik. (Nem akarunk hatásvadászok lenni, de sajnos tényleg így van. 🙁 ) Viszont felelőtlen ígéreteket sem akartunk tenni, és nem akartuk be nem tartható vállalásokkal áltatni sem a szülőket, sem főleg a gyerekeket.

Ebből adódóan kompromisszumos megoldásként, a shanzui ovi részére felajánlott eddigi adományokat és alapítványunk egyéb mozgósítható forrásait (pl. 1% bevétel, céges adomány) figyelembe véve, kissé szűkös keretekkel, de február 12-én újranyitottuk az ovit az alábbi feltételekkel:

  • Az ovi egyelőre – amíg nem sikerül további, lehetőleg állandó forrásokat bevonni – minimál üzemmódban működik: max. 10 gyerkőcöt tudunk fogadni, 1 tanítónővel, napi kétszeri, nagyon alap étkezéssel. Ezen feltételek mellett a jelenleg rendelkezésre álló kereteinkből remélhetőleg egész évben tudjuk üzemeltetni az ovit.
  • A szülőktől nem kérünk tandíjat, és nem tesszük kötelezővé az egyenruhát. (Utóbbi egyébként Kenyában az iskolai lét feltétele, úgyhogy erre valami megoldást kell majd találnunk, de átmenetileg vállaltuk a kockázatot.)
  • Az egyetlen dolog, amit a szülőktől kérünk az, hogy hozzanak a gyerekeknek füzetet és ceruzát. De – mivel a második napon még senkinek nem volt sem füzete, sem ceruzája – úgy tűnik, ez is túl nagyon kihívásnak bizonyul, pláne azoknál a szülőknél, ahol 2 vagy 4 gyerkőc is az oviba jár.
  • Az AfRoho – a ti támogatásotokkal – finanszírozza a költségeket: mi fizetjük hónap elején a bérleti díjat, hónap végén a tanítónő (Mama Janet) fizetését, illetve havonta egyszer bevásárolunk a reggelihez és az ebédhez.
  • Mivel a havi keret elég alacsony, így az étkezés egyelőre nem lesz túl változatos sajnos: reggelire porridge (helyi kása), néhanapján tea és mandazi (helyi fánk-féle), ebédre rizs, bab, ugali (helyi puliszka). Ennél többet, illetve változatosabbat egyelőre két okból sem engedhetünk meg magunknak: 1) a keretből nem telik rá, 2) mivel Mama Janet egyedül van, nem tud több időt a konyhában tölteni sem főzéssel, sem mosogatással. (Hazai szemmel nézve iszonyúan egy síkú ez a táplálkozás, de egyrészt Kenyában eleve kevésbé változatosak az ételek, másrészt az unalmas étkezés még mindig jobb, mint az éhezés, úgyhogy egyelőre kénytelenek vagyunk „beérni” ezzel.)

Jövőbeli terveink:

  • Szeretnénk egyrészt egy másik óvónőt felvenni. Egyrészt azért, hogy az étkezés fent említett gondját is megoldjuk, másrészt azért, hogy ha Mama Janet nem tud valamilyen oknál fogva (pl. betegség miatt) jönni, akkor se kelljen az ovit még csak átmenetileg sem bezárni.
  • Szeretnénk változatosabbá tenni a gyerekek étkezését. Bár Kenyában eleve nem annyira változatos az étkezés, zöldséggel, gyümölccsel, tésztával, a bab mellett egyéb hüvelyesekkel, chapatival szeretnénk kiegészíteni a választékot, hogy a gyerekeknek ne minden nap ugyanazt kelljen enniük.
  • Szeretnénk javítani a körülményeken: könyveket és füzeteket, írószereket biztosítani, beszerezni egy táblát, kicsit kidekorálni a termet és javítani a felszereltségen (pl. egy szekrényt vagy polcot beszerezni a játékoknak és a könyveknek).
  • Szeretnénk egyenruhát biztosítani a gyerekeknek.
  • Szeretnénk lehetővé tenni, hogy több gyerek járhasson az oviba.
  • Szeretnénk néha napján kirándulni vinni a gyerekeket és/vagy játékos foglalkozásokat tartani nekik. (Utóbbin valamennyit a második tanítónő jelenléte is segíthet, de az anyagszükséglet miatt további forrásokra is szükségünk lesz.)
  • Hosszabb távon jó lenne visszaköltözni az eredeti épületbe, ahol kedvezőbbek a körülmények.

Mindezek megvalósításához viszont további forrásokra és támogatásokra lesz szükségünk. Nem iszonyú óriási pénzekre, de a „sok kicsi sokra megy” elv sajnos a költségek esetén is megállja a helyét. Egy tanítónő havi költsége például havi 30 ezer forint. (Mama Janetnek jelen pillanatban kevesebbet fizetünk, de hosszú távon az ő fizetését is mindenképpen emelni kell, mert a jelenlegi összeg nagyon alacsony.) Étkezésre jelen pillanatban – iskolaidőben – havi kb. 35 ezer forintot szánunk. Ez a fent vázolt, nagyon alap és nagyon egysíkú étkezésre ad lehetőséget. Bármilyen további összeg javítana a helyzeten.

A füzetek és ceruzák költsége gyerekenként néhány száz, max. 1000 forint, a könyvek beszerzési ára darabonként 3-5 ezer forint, használtan még kevesebb. Az egyenruhák beszerzésének költsége szintén hasonló nagyságrend. (Ráadásul a könyvekből például nem is kell minden gyereknek külön venni, vennénk párat az ovi részére, amit a gyerekek közösen tudnának használni.)

Már néhány ezer forint támogatás is nagy segítséget jelentene céljaink megvalósításához, ezért kérünk, hogy – ha akármilyen kis összeggel hozzá tudsz járulni – segíts nekünk. Ha pénzadományra nincs lehetőséged, ajánld fel adód 1%-át a VitaFutura és az AfRoho program javára. Köszönjük.

 

Adószámunk: 18209974-1-41

Bankszámlaszámunk: 16200199-11526302

(MagNet Bank Zrt., a kedvezményezett neve: VitaFutura Kh. Alapítvány, közlemény: Shanzu)

 

Ha kérdésed van, kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot az [email protected] email-címen.